Bevezetés – Bölcsődei munkavállalók
Általános munkavédelmi ismeretek
A munkavédelem célja és feladata, hogy megvédje a munkavállalók egészségét és biztonságát a munkahelyen, valamint megakadályozza a munkahelyi balesetek és megbetegedések bekövetkezését. A munkavédelem tehát fontos azért, hogy a munkahely biztonságos és egészséges legyen, és a munkavállalók védelmének biztosítása érdekében tevékenységeket hajtson végre.
A munkavédelem feladatai közé tartozik a kockázatok azonosítása és értékelése a munkahelyen, az elővigyázatossági intézkedések megtétele a kockázatok csökkentése vagy kiküszöbölése érdekében, valamint a megfelelő munkavédelmi oktatás és a személyi védőeszközök biztosítása a munkavállalók számára.
A munkavédelem feladatai tehát a munkahelyi balesetek és megbetegedések megelőzése érdekében számos területre kiterjednek. A munkavédelemnek minden munkahelyen kiemelt figyelmet kell kapnia, hogy biztosítsa a munkavállalók egészségét és biztonságát, valamint a munkahely biztonságos és egészséges legyen.
A munkáltató és a munkavállaló felelőssége
A munkáltató és a munkavállaló felelőssége a munkavédelemben nagyon fontos, hiszen a munkavédelem azért van, hogy megvédje a munkavállalókat a munkahelyi balesetektől és megbetegedésektől. A munkáltató felelős azért, hogy biztonságos munkakörnyezetet biztosítson a munkavállalóknak, amely magában foglalja a kockázatok azonosítását, azok értékelését, és a megfelelő intézkedések megtételét a kockázatok csökkentése vagy kiküszöbölése érdekében. A munkáltató kötelessége a munkavédelmi előírások betartása, az üzemeltetői utasítások kidolgozása és az alkalmazottak megfelelő oktatása.
A munkavállaló felelőssége pedig az, hogy betartsa a munkáltató által kidolgozott munkavédelmi előírásokat és a munkahelyi biztonsági szabályokat. A munkavállalónak kötelessége jelenteni a munkáltatónak, ha bármilyen veszélyt vagy kockázatot észlel a munkahelyen, illetve ha saját magán vagy mások biztonságára veszélyt jelentő körülményeket észlel. A munkavállalónak kötelessége részt venni a munkáltató által biztosított munkavédelmi oktatásokon, és használni a személyi védőeszközöket.
A munkáltató és a munkavállaló felelőssége tehát együtt jár, és mindkét félnek tenni kell a biztonságos munkakörnyezetért. A megfelelő munkavédelmi előírások betartása és az állandó kommunikáció a munkahelyen a kulcs a biztonságos és egészséges munkakörnyezet eléréséhez.
Munkavédelmi alapfogalmak
A munkavédelmi alapfogalmak a munkavédelem területén használatos fogalmak, melyek a munkavégzés során felmerülő veszélyek felismeréséhez és elhárításához kapcsolódnak.
Munkahely: minden olyan szabad vagy zárt tér (ideértve a föld alatti létesítményt, a járművet is), ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak. Munkahelynek kell tekinteni a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozó munkavégzési helyét.
Munkaképtelen: az a munkavállaló, aki balesettel vagy egészségkárosodással összefüggő és gyógykezelést igénylő állapota miatt munkát nem tud végezni, függetlenül attól, hogy erre az időtartamra táppénzben részesül vagy sem.
Munkavállaló: a szervezett munkavégzés keretében munkát végző személy.
Munkavédelmi képviselő: olyan, a munkavállalók által választott személy, aki a munkáltatóval való együttműködés során képviseli az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő munkavállalói jogokat és érdekeket.
Munkáltató: a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató személy vagy vállalat. Munkáltatónak kell tekinteni a munkaerőkölcsönzés keretében átengedett munkavállalót kölcsönvevőként foglalkoztatót, a kirendelt munkavállalót foglalkoztatót, a szakképzés keretében gyakorlati oktatást folytatót, valamint a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozót. A társadalmi munka esetén munkáltató a társadalmi munka szervezője.
Veszélyes anyag: minden anyag vagy készítmény, amely fizikai, kémiai vagy biológiai hatása révén veszélyforrást képviselhet.
Veszélyforrás: a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben jelentkező minden olyan tényező, amely a munkát végző vagy a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyre veszélyt vagy ártalmat jelenthet.
Baleset, foglalkozási megbetegedés bejelentése, kivizsgálása
A sérült, illetőleg a balesetet észlelő személy köteles a balesetet, a munkát közvetlenül irányító személynek (munkairányító) haladéktalanul jelenteni. Ez a jelentési kötelezettség kiterjed a távmunkavégzés során bekövetkező baleseti eseményekre is.
Foglalkozási megbetegedés: a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny vagy idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely
- a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munka- folyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve
- a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye.
Baleset bejelentése, kivizsgálása
Baleset: „az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz.”
Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozásegészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri.
Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját tulajdonában álló, bérleti vagy más szerződés alapján, továbbá egyéb megállapodás alapján biztosított járművel történt” (ez az ún. úti baleset).
Ha a sérült a jelentési kötelezettségének – neki felróható okból – nem tesz eleget, a baleset munkáltatói kivizsgálása során a sérültet terheli annak bizonyítása, hogy a baleset a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben történt.
A munkáltató minden bejelentett, illetve tudomására jutott balesetről megállapítja, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem tekinti munkabalesetnek, akkor erről és a jogorvoslat lehetőségéről (Mvt. 68. §) a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozót értesíti. A munkáltató lehetővé teszi a munkavédelmi képviselő részvételét a baleset körülményeinek kivizsgálásában.
Azt a munkabalesetet, amelynek következtében a munkavállaló több mint három munkanapon át nem volt munkaképes (illetve az ennél súlyosabb eseteket), be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és nyilvántartásba kell venni, melyek a munkáltatót terhelő kötelezettségek.
Munkaképtelen „az a munkavállaló, aki a balesettel vagy egészségkárosodással összefüggő és gyógykezelést igénylő állapota miatt munkát nem tud végezni, függetlenül attól, hogy erre az időtartamra táppénzben részesül vagy sem.”
A munkáltató a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul kivizsgálja, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben rögzíti. A munkabaleseti jegyzőkönyv egy példányát a sérült munkavállalónak, halálos munkabaleset esetén a hozzátartozójának át kell adni.
A munkáltató a munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit is tisztázza.
A munkáltatónak lehetővé kell tenni a munkavédelmi képviselő részvételét a munkabaleset körülményeinek kivizsgálásában.
A munkabaleset bekövetkezésétől számított 3 év után a munkáltató a törvényben foglaltak alapján nem köteles a munkabalesetet bejelenteni, kivizsgálni és nyilvántartásba venni. Az elévülésre egyebekben a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni.
Ha a sérült a munkáltatónak a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos intézkedését vagy mulasztását sérelmezi, illetve, ha vitatja a sérülés súlyosságával kapcsolatos munkáltatói megállapítást, az Mvt. 1. melléklet szerinti Bejelentő lapon elektronikusan vagy egyéb úton a területileg illetékes (Magyarországon történt munkabaleset esetén a baleset helyszíne szerinti) munkavédelmi hatósághoz fordulhat. A munkavállaló bejelentése alapján a munkavédelmi hatóság az eljárást hivatalból folytatja le.
Az orvosi tevékenység körében észlelt foglalkozási betegség gyanúját a munkáltató telephelye (munkavégzés helye) szerint illetékes munkavédelmi hatósághoz be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és – amennyiben a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szerv az esetet foglalkozási megbetegedésként elfogadja – nyilvántartásba kell venni. A bejelentést az észlelő orvosnak kell megtennie, a kivizsgálást a munkavédelmi hatóság végzi.
Az elsősegélynyújtás célja az emberi élet megmentése, a további egészségkárosodás megakadályozása, segítségnyújtás a szakszerű segítség megérkezéséig.
Minden munkavállaló köteles segíteni a bajba jutott dolgozótársán, a tudásszintjének megfelelően. Szükség szerint értesíteni kell a mentőket, az orvost és a helyszínen tartózkodó kiképzett elsősegélynyújtó személyt.
Minden műszakban a tevékenység és munkafolyamatok veszélyességétől, illetve az ott dolgozók létszámától függően az elsősegélynyújtás tárgyi- személyi feltételeiről gondoskodik a munkáltató. Kiképzett elsősegélynyújtó személynek a sérülést, rosszullétet jelezni kell.
Vegyi anyag által okozott sérülés esetén az anyag csomagolásán feltüntetettek, illetve a veszélyes anyag (keverék) Biztonsági Adatlapjában meghatározottak szerint kell eljárni.
Áramütés esetén a sérült az izomgörcs miatt nem képes a feszültség alatt lévő vezeték elengedésére. Legfontosabb, hogy a sérültet mielőbb el kell távolítani az áramkörből, melyet a főkapcsoló lekapcsolásával, illetve az áramtalanítás végrehajtására a munkáltató által meghatározott rend szerint kell végezni. Ha ezt valamilyen okból nem lehetséges végrehajtani, és a sérültet feszültség alatt kell kiszabadítani az áramkörből, ezt villamosan nem vezető anyagú segédeszközzel végezzük. Semmiképp nem szabad a sérülthöz érni, csupasz kézzel vagy szigetelő anyagú ruházattal nem fedett testfelülettel, amíg azt az áramkörből nem távolítottuk el. Áramütéses baleset esetén mindig szükséges az orvosi ellenőrzés, mert súlyos állapot előidézésére alkalmas szívritmuszavar órákkal az áramütést követően is jelentkezhet.